A csótányok

Biológiai sajátosságuk hogy erősen lapított testűk miatt bármely szűk hézagba, repedésbe képesek behúzódni. A lábfejeiken levő tapadólebenyek segítségével a függőleges üvegfalon is képesek felmászni. A párzást követően petéiket petetokba zárva rakják le, amelynek alakja és az abban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően változik. A petékből kik esek, a °C hőmérsékletű helyeket kedvelik. Kitűnően másznak, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak. elő, a kifejlett rovarhoz hasonlító 3-4 mm nagyságú lárvák többszöri vedlés után érik el végleges méretüket. Mindenevők, a növényi és állati eredetű élelmiszert egyaránt elfogyasztják, de ezek hiányában egyéb anyagokkal (pl. textíliával, papírral stb.) is képesek táplálkozni. A táplálékot messziről is felkeresik és aktivitási idejük 25-30alatt – jobbára a reggeli és az esti órákban – állandóan táplálék után kutatnak. A kemény táplálékot hányadékukkal oldják fel. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak. Folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak. Melegigény

Magyarországon három fajuk fordul elő.

A 10-15 mm nagyságú, világos sárgásbarna német csótány (muszkabogár, muszkacsótány, ruszli, ruszni) a legjobban alkalmazkodó és a különböző életfeltételeket leginkább elviselő faj. A nőstény élete során 4-8 petetokot képez, amelyekben 37-44 pete helyezkedik el. A kb. 5 mm hosszúságú petetokot fartoldaIékával szorosan fogva egészen a lárvák kikeléséig magával hurcolja. Teljes fejlődési ideje a hőmérséklettől és a tápláléktól függően 30-60 napig tart. Szaporodási üteme a legnagyobb. Élettartama átlag 100 nap. Hazánkban évente 3-4 nemzedéke lehet. A 25-30 oC hőmérsékletű helyeket kedveli. Bárhol, a helyiség magasabb pontjain is megtelepedhet, de jelentős mérvű elszaporodása esetén a világosban is meghúzódik.
A 20-27 mm nagyságú, feketésbarna színű konyhai csótány (konyhai sváb, svábbogár, nagy fekete csótány) petetokjában 16-18 pete található. A nőstény a petetokot 1-2 napig hordja, majd elhullajtja. Élettartama 0,5-2 év. A német csótányhoz viszonyítva teljes fejlődési ideje hosszabb, ezért annál lassabban szaporodik és folyadékigénye is nagyobb. Hazánkban évente csak 1 nemzedéke van. A 20-29 oC hőmérsékletű helyeket szereti. Többnyire a padlószint közelében tartózkodik, de életfeltételét a csatornában, lefolyókban is megtalálja. A szénhidrátdús táplálékot jobban kedveli.
A 35-40 mm nagyságú, vöröses-barna színű amerikai csótány neve nincs összefüggésben származási helyével, ugyanis Közép-Afrikából ered, ahonnan igen jó alkalmazkodóképessége miatt valamennyi földrészre átterjedt. Az igen sötét színű petetokban 16-28 pete található. A nőstény a petetokot általában 1 napig hordja, majd biztonságos helyen elhullatja. Fejlődési ideje a három faj közül a leghosszabb, 150-450 nap. Élettartama 1 év. Igen melegigényes, a 28 oC hőmérsékletű, nedves helyeket kedveli. Az egyetlen faj, amely szárnyait repülésre használja. A helyiségekben inkább a padlószinthez közel helyezkedik el, esetleg a lefolyókban, csatornákban tartózkodik.

Előfordulásukhoz a táv- és központi fűtés által biztosított állandó meleg optimális feltételeket teremt, így különösen kedvező számukra az élelmiszeripari és – kereskedelmi egységek, a kórházak, valamint a paneles technológiával épült lakótelepek lakásai. A csótányok tehát, amennyiben optimális életfeltételeket találnak, bárhol megjelenhetnek és elszaporodhatnak. Lakásokban elsősorban a vizes blokkokban fordul elő, az előszobában csak elvétve, a szobákban pedig szinte sohasem. A lakóházakban a szemétledobó környékén, illetve (a szemétvödör kihelyezése miatt) a fertőzött lakás előtti helyeken fedezhető fel, a pincékben pedig különösen ott fordul elő, ahol hőközpont is van. Terjedésük döntően passzív úton történik. A csótányokat vagy petetokjukat a fertőzött kereskedelmi egységekből (leggyakrabban az élelmiszerrel, illetve azok csomagolóanyagával) hurcoljuk be lakásunkba. A paneles technológiájú lakóházakban a csótányok függőleges irányban az épületen belül a csővezetékek mentén, a szerelőszintek között húzódó ún. „strangokon” keresztül aktívan terjednek. Felderítésük nem könnyű, mivel a csótány nem vérszívó, nem csíp, sőt rejtett életmódja miatt jelenléte nehezebben észlelhető. A lakásunkban többnyire csak akkor szerzünk tudomást, ha éjszaka a vizes helyiségekben (pl.: konyhában, fürdőszobában, WC-ben) felkapcsoljuk a villanyt, illetve rejtekhelyükön megzavarjuk a csótányokat. Jelenlétükre tetemük, esetleg egy-egy példány napközbeni feltűnéséből is következtethetünk. Sötét pincébe és a csatornába bevilágítva azonban a nap bármely szakában fellelhetők. Ártalmuk részben fertőző betegségek terjesztésében nyilvánulhat meg, részben pedig lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elő, de undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést is kelthetnek. Fertőző betegség terjesztő szerepük abból ered, hogy a csótányok, életmódjukból adódóan, rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szeméttárolóban stb.) tartózkodnak, ahol az ott levő fertőző anyagokkal táplálkoznak, de az ember közvetlen környezetében található élelmiszereket is rendszeres látogatják, és szívesen fogyasztják. Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében működhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentős számban fordulhatnak elő (pl. kórházakban, vagy otthon ápolt fertőző beteg környezetében). A lakásokban a csótányok fertőző betegségterjesztő szerepük gyakorlatilag elhanyagolható.

Patkányok

Rendkívül találékony, hihetetlenül alkalmazkodó állatfaj, ami (hasonlóan a csótányokhoz), szinte mindent túlél. Valószínűleg az egyetlen szőrös állat, amit egyöntetű utálat övez. Számítások szerint, a világ gabonakészletének, mintegy 1/5 részét patkányok eszik meg… (Mivel élelmiszer esetében nem lehet mérget használni, vannak gabonaraktárak, ahol lőfegyverrel vadásznak rájuk). A XVIII. században, a kereskedők vitorlás hajóinak a segítségével terjedt el a vándorpatkány. Ez jóval nagyobb, és agresszívebb faj, mint a betegségeket terjesztő házi patkány. a Megérkezésük után, kb. húsz év alatt kiszorították a házi patkányt, és szinte minden létező helyet benépesítettek. (Mivel a házi patkány terjeszti, pl. a pestist, annak, hagy az agresszív vándorpatkány kiszorította a házi patkányt, azt "köszönhetjük", hogy megszűntek a pestis járványok…). Természetesen ez a faj is terjeszt betegségeket, de jóval kevesebbet, mint pl. a városi galambok… A XIX. századra, a vándorpatkány felfedezte az eszményi lakóhelyét, a szennyvíz csatornákat. Anglia csatorna rendszerében, pl. több millió él. Képesek a csatornán keresztül (konkrétan a WC-n keresztül) bejutni bármely lakásba, ami rácsatlakozik a csatornarendszerre. Mindent megrágnak a szappantól az ételmaradékig. Egymást a szaguk alapján különböztetik meg. Tájékozódásukhoz a hangadást is felhasználják (pl. a visszhang segítségével "számítják ki", hogy mekkorát kell ugraniuk). Elképesztően jó "atléták", 180 centimétert ugranak, 72 órán át képesek úszni, és 10 másodpercen belül futják le a 100 méteres távot. Igen szapora állt faj. 4 hetente 12 utódot hoz a világra mindegyik nőstény. Vannak patkányok, melyek nem mennek messzebb fészküktől 12 méternél, mások pedig akár 3 kilométeres környéket is bejárnak élelemért. Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Ha ezekre az útvonalakra helyezik ki a csapdákat, vagy a mérget, akkor van esély az ellenük való küzdelemben. Ez azonban nem ennyire egyszerű, mivel a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák, pl. teljesen hatástalanok. A méregből pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgező hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregből. Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben… (Érdekességképpen jegyzem meg, hogy az egyik leginkább "patkánymentes főváros" Budapest, köszönhetően a hatékony irtásnak). Legtöbbjüket egyébként a természet pusztítja el. Egy kiadós eső utáni hirtelen vízszintemelkedés pusztítja el a legtöbb patkányt (hiába kitűnő úszók, a hirtelen áradásban megfulladhatnak). Bár sok kárt okoznak igen hasznosak is, hiszen a legelterjedtebben használt kísérleti alanyai, a gyógyszergyáraknak, vegyi üzemeknek, és a velük végzett labirintus, és egyéb tanulási tesztek pedig a kísérleti pszichológia egyik fő irányzatát képviselik. Manapság nem csak hajón utaznak, hanem repülőgépen is (hiába próbálják irtani őket). A Columbia űrsikló, pl. egyik útja alkalmával 6 "potyautas" patkányt is magával szállított…

Egerek

Egerek között több olyan járvány terjed és pusztít, amelyek mind az emberre, mind az állatokra nézve veszélyt jelentenek. Az egerek által hordozott veszélyt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy már 1909-ben jogszabály rendelkezett a kereskedelmi hajókon történő kötelező egérirtásról. Az egereknek (Mind a házi, mind a güzü egérnek.) a következő betegségek terjesztésében jelentős szerepe van: Salmonella: Az egerek szervezetében különféle Szalmonella-fajok szaporodhatnak el. Ezek, az egerek vizeletén, nyálán, orrváladékán keresztül megfertőzhetik az élelmiszereket, majd azok elfogyasztásával az embert is, így szalmonellózist idézhetnek elő. Fertőző agyhártyagyulladás: Az egerek, a fertőző agyhártyagyulladás vírusának természetes forrásai és terjesztői. A fertőzött egér váladékával, vagy ürülékével érintkezve fertőződik az élelmiszer, amelyet elfogyasztva az ember is ki van téve a kórnak. A fertőzött egér közvetlen érintése útján szintén fennáll a fertőzés veszélye. A fentieken kívül, az egereknek szintén közreműködnek a tularémia, takonykór, sertésorbánc, baromfipestis, száj- és körömfájás stb. terjesztésében. Szintén meg kell említeni, hogy az egér rendszeresen érintkezhet szeméttel, hulladékkal, ugyanakkor megdézsmálja az élelmiszereket is. A testén számtalan kórokozót hurcol, amelyek így könnyen az élelmiszerekre kerülhetnek, és jelentős megbetegedéseket okozhatnak.

Gazdasági jelentősége:
Az egér gazdasági kártétele az élelmiszerek megdézsmálásából, azok szétszórásából adódik, valamint abból, hogy vizeletével, ürülékével szennyezi az élelmiszereket, göngyölegeket. Mindezek mellett, rágásával és fészkelésével is jelentős károkat okozhat. Egy egér évente kb. 2 kg élelmiszert fogyaszt el, azonban ennél jelentősebb az a kár, amit a csomagolóanyagokban okoz. Igen gyakran megrágja a bőrt, a textilanyagot és a papírárut. A vezetékek szétrágásával értékes műszereket tehet tönkre.

Életmódjuk:
Az egerek közül két fajt különböztetünk meg, amely az ember közvetlen környezetében tartózkodik; a házi egeret (Mus musculus) és a güzüegeret (Mus musculus spicilegus). A güzüegér, a mezei egér, illetve a házi egér kereszteződéséből származik. Házi egér: Fészkét az épületen belül, a falak mentén lyukakban, vagy régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítja ki. Nem szívesen vándorol; kedvező feltételek esetén –akár egész életében- csupán 2 km-es körben (akciórádiusz) mozog. Kizárólag passzív úton terjed, pl. csomagolóanyaggal, élelmiszerrel hurcolhatják be. A házi egér mindenevő, bármely növényi, vagy állati eredetű táplálékot elfogyaszt. Folyadékigénye csekély. Güzüegér: Általában a szabadban, szénakazalban és faodvakban él, de télen a hideg miatt, illetve táplálékszerzés céljából behúzódik a kertes házakba, vagy a raktárakba. Ezeken a helyeken fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat. Az aktív bevándorláson túl, passzív úton is terjed, azaz – a házi egérhez hasonlóan- behurcolhatják. A szabadban elsősorban fű- és gabonafélék kalászait dézsmálja, de rovarokkal is táplálkozik. Zárt térben a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt. Az említett tulajdonságokon túl a két faj, több sajátosságban megegyezik. Általában csak teljes csendben, főleg éjjel tevékenyek. Hallásuk igen jó, a zajra, a magas hangokra különösen érzékenyek, a legkisebb neszre elosonnak. Szaglásuk gyengébb, gyorsan szaladnak, jó az egyensúlyérzékük, mászó- és kúszóképességük, remekül ugranak és kiváló úszók. Kíváncsi természetük gyakran a vesztüket okozza. A nyugodt körülményeket kedvelik, ha bolygatják, zaklatják őket, gyakran elmenekülnek. Alkalmazkodóképességük kiváló. Rendkívül szaporák, évente 5-6 alkalommal kölykeznek, amely idő alatt, akár 1000 ivadékuk is lehet. Szexuális érésük gyors, már 2 hónap után ivarérettek. Élettartamuk 2-4 év, de a többség korábban elhullik. Elszaporodásuk mértéke a zavartalan fészkelés lehetőségétől és a táplálék mennyiségétől függ.

Forrás: Johann Béla OEK internetes leírás